Címkék

TÖRTÉNETI MOZAIK TECHNIKÁK * Fogalomtár *

TÖRTÉNETI MOZAIK TECHNIKÁK  Fogalomtár

Az alábbi jegyzék a történeti mozaik-technikákhoz kapcsolódó latin, és/vagy nemzetközileg használt elnevezéseket, azok magyarázatát tartalmazza nagyobb összefoglaló egységek szerint tárgyalva azokat. A hivatkozások, további linkek a lábjegyzetben találhatók.

Antik források
VITRUVIUS[1] Tíz könyv az építészetről_De architectura libri decem
id. PLINIUS[2] Naturalis Historia_Természetrajz. Teljes mű latinul[3], és magyar fordításban[4]
LUCCA-i KÉZIRAT[5]/ CODEX LUCENSIS 490, Kr. u. 787-816.
VASARI[6] on technique of architectura, of sculpture, of painting, 1550. A teljes szöveg angol nyelven[7]
PALLADIO[8] Négy könyv az építészetről _I quattro libri dell'architettura, 1570. A teljes szöveg eredeti olasz nyelven[9]
Történeti mozaik technikák
OPUS MUSIVUM latin, mozaikmű, mozaik technikával készített
OPUS SPICATUM latin, Padló és falazat rakási mód, téglából, vagy lapos kövekből halszálka mintában.
Mercatus Traiani, Róma
Villa Romana Baláca perisztil udvar alapfala.
OPUS SIGNINUM[10] tégla és törött kerámia cserepek  töredékei, téglapor és mész keverékéből előállított habarcspadozat, melyet döngöltek és csiszoltak. Ebbe a jellegzetesen vörös alapba legtöbbször fehér márványból tört tesserákból alakítottak ki egyszerű háló, vagy keretező motívumokat, néha feliratokat, ábrákat. A ~ elnevezés Signia város nevéből ered. A Kr. e. 1. századtól használták, de a Kr. u. 2. században már nem jellemző az alkalmazása, egyre díszesebb padlókialakítások követik. Észak-Afrikából indult ki, Szicílián keresztül terjedt el Itáliában.
Empurias
Morgantina, Szicília
KAVICSMOZAIK
Az ókori technika, melyhez természetben talált, gömbölyű kavicsokat használtak ornamentális és figurális padlómozaikok készítéséhez. Általában két kontrasztos színre komponált, fekete-fehér (sötét-világos). A kontúrok kialakításához ólomsíneket alkalmaztak. Legismertebb példa: Pella, Görögország.
SZÖGMOZAIK
A mezopotámiai kultúra alkalmazta, kúpformájú, agyagból mintázott elemek mozaikszerűen egymás mellé illesztve/szúrva a vályog vakolatba. A kúp látszó felülete kör alakú, az eltérő árnyalatú „szögek” adtak oszlopokat, falakat díszítő mintázatot.
OPUS TESSELATUM
OPUS VERMICULATUM
OPUS SECTILE
LITHOSTROTON 
GRANITTO
EMBLEMA görög, tsz EMBLEMATA. jelentése „beilleszt”.
Az ~ azt a nagyrészt központi figurális  mozaikmezőt  jelenti, ami mind technikájában, mind a készítéséhez használt mozaikszemek méretében eltér a mozaikpadló egyéb részleteitől. Mobil, hordozható mozaikmunka, melyet műteremben készítettek el, majd végül a helyszínen rakott mozaikpadló e célra üresen hagyott részletébe illesztettek be. Az ~ direkt rakással készült. Terracotta, vagy kőből faragott tálcába terített finom mészhabarcsba rakták az apróra tört mozaikszemeket. Az ~ legtöbbször OPUS VERMICULATUM (»)  technikával készül. A festői megjelenésű, sok esetben bonyolult figurális kompozíciók anyaga nagyobbrészt kő, egyes élénk színek (kék, zöld) megjelenítéséhez azonban színes üveg TESSERÁkat (») alkalmaztak. A kutatók pigmentnyomokat is felfedeztek egyes emblémák vizsgálatakor (EGYIPTOMI KÉK, cinóber), melyek nemcsak a fugákban, de a mozaikszemek alatt is jelen voltak. Ebből arra következtettek, hogy 1, előkészítő vázlat készülhetett a beágyazóhabarcs felületére freskó technikában, 2, a már elkészült opus vermiculatum felületén alkalmaztak lazúros festést az egyes színmezők méginkább egységes, festői hatása érdekében.[11] A két festészeti technikai lépést együttesen is alkalmazhatták. Az ~ a mozaikpadló legkvalitásosabb részlete(i), készítői minden bizonnyal képzett művészek voltak, lásd PICTOR IMAGINARIUS(»).
Hylas és a nimfák. Opus vermiculatum embléma terracotta tálcában, opus tesselatum technikájú padlómozaikba illesztve. Tor Bella Monaca, Palazzo Massimo alle Terme, Róma
Empurias, emblémák terracotta tálcában.
Empurias, görög, opus vermiculatum technikájú embléma kőbe mélyített fészekben. Barcelona, Régészeti Múzeum
PSEUDO-EMBLEMA latin Ál- embléma. A valódi EMBLEMA-t (») imitáló, legtöbbször fekete, fehér és vörös tessera sorral keretezett, vagy bonyolultabb többszöri kereteléssel ellátott, de nagyobbrészt direktben a helyszínen rakott figurális mozaikbetét. A keret kirakott sorai a terracotta tálca széleit hivatottak utánozni. Finomabb kivitelezés esetén valószínűsíthető a műtermi munka, majd a helyszíni inzertálás, azonban itt külön hordozó tálca nélkül. Nagy szerepe lehet ezekben az esetekben a hordozó vakolatok vizsgálatának, hogy egyértelművé válhasson a külön készítettség esete. Nem csak finom részletek, de néha egyszerűbb motívumok is készültek külön a padlómozaik többi részletétől[12].
Aquincum, Herkules-villa Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázoló pszeudo-emblémája Aquincum, Hercules villa. Óbuda, Meggyfa utca.
Pseudo-emblema másolat beépítése, Villa Romana Baláca, 2012
PARCHIN KARI/ PACCHIKARI (ez utóbbi újabb kori elnevezés) A 17. századi India márvány berakásos díszítőművészete közeli rokona a firenzei PIETRA DURA-nak. Központja Agra.
PIETRA DURA
MOZAIKIKON
MIKROMOZAIK
MILLEFIORI olasz, jelentése: ezer virág. inhomogén színes üveg rudacskák keresztmetszetének virágszerű mintázatát használták fel mozaikszemként, de üvegtárgyak készítéséhez is. Alkalmazták az ókori Rómában. Egyes változatai a kortárs üvegművészetben is előfordulnak főleg Velence környékén, tükörkeretek díszítéséhez használva.
TÜRKIZ MOZAIKOK[13] Azték fatárgyak, (maszkok, pajzsok, totemállatok) türkiz mozaikszemekkel kirakva. A mexikói kultúra speciális tárgy-együttesének számos  darabja a British Múzeum gyűjteményéhez[14] tartozik.
ZELLIJ/ZELLIGE (ejtsd zelizs)
Észak-Afrika, főleg Marokkó jellegzetes díszítő technikája, melyhez mázas csempéket törnek fel hagyományos kézműves módszerrel, éken erre a célra kialakított kalapáccsal. Geometrikus alapformákat állítanak elő, majd ezek elrendezésével terülőmintákat készítenek, kutakat, falakat stb. burkolnak vele.
TRENCADÍS
Mesterek
A római jog egyik alapját képező mű, a Kr. u. 4. század végéről származó Codex Theodosius feltárja, hogy milyen képzettségű, készségű szakemberekből állt össze a késő hellenizmus idején a mozaikok készítésén dolgozó csapat;  illetve hogy kinek milyen feladata volt. 
PICTOR IMAGINARIUS latin Kartonista, tervezőművész, aki a kompozícióért és az ún. ikonográfiai programért felelt, de kézben tartotta a mozaik kivitelezésének teljes procedúráját, kijelölte a kompozíció vonalait, és a készítési technológia részleteit.
PARIETARIUS latin Feladata volt a kompozíció átvitele a padló, vagy falfelületre.
MUSIVARIUS latin  Mozaikrakó; ő rakta a TESSERÁkat a habarcsba, követve a kompozíciót, a SINOPIÁt (»), illetve a kartont.
LAPIDARIUS STRUCTOR és COCTOR CALCIS latin  A hátterek elkészítésén dolgozók, illetve a mozaikanyag, a TESSERÁk (»)  előállítói; feladatuk volt a kőtörés és az üveg mozaikszemek méretre alakítása.
Rétegrend/sztratigráfia  
A padlómozaikok, vagy a falat, boltozatot díszítő mozaikok alatti hordozó rétegek sora. Vitruvius a padlók esetében statumen, rudus, nucleus, supranucleus és tesselatum (») rétegeket ír le általánosan. Jelentős helyspecifikus eltérésekkel kell számolni.
Villa Romana Baláca tablinum (20-as terem) rétegrendje
A balácai 31-es terem mozaikjának alapozása Laczkó Dezső vázlatrajzán (1909), és archív felvételen, Dr. Palágyi Sylvia ásatásából (1981).
STATUMEN
RUDUS
NUCLEUS
SUPRANUCLEUS
TESSERA latin tsz TESSERAE  Általános elnevezés a mozaikmű legkisebb alkotójára, alapegységére. Éken kalapáccsal tört mozaikszem alakja lehet  megközelítőleg kocka, négyzetes hasáb, esetleg gúla  formájú, ék alakú. Ezek tovább alakíthatóak háromszög alapú hasábbá stb. A ~ formája sok esetben korra jellemző. Üvegmozaikok esetén a TESSERÁk(») dimenziói eltérően alakulnak. Lásd SMALTI (») , PIASTRA (»), LINGUA (»)
HYPOCAUSTUM latin Más néven SUSPENSURAE Padlófűtés rendszer, mely leginkább a Római Birodalom északi provinciáiban volt elterjedt.  Egyes római épületek padozata alatt kialakított tér, téglákból 2 római láb magasságúra rakott oszlopokkal tagolva, melyet egy kívülről elérhető tüzelőtérből fűtve a meleg levegő szabadon áramolt a padozat alatt, alulról fűtve a helyiségeket.  Vitruvius (de architectura 5, 10, 2)
ARRICCIO
INTONACO
SINOPIA
INTONACO RAJZ/ELŐKÉSZÍTŐ RAJZ
Rakásmódok
DIREKT RAKÁS  A történeti korok a direkt rakás módszerét alkalmazták, akár a helyszínen, akár műhelyben készült a mozaikmű (EMBLÉMA). A római mozaikok rakásmodora szigorúbb, szabályosabb, a középkoriaké lazább, rendezetlenebb. A középkori  mesterek már nem alkalmazták az opus vermiculatum-opus tesselatum együttesét, de használták az opus tesselatum-opus sectile variációt (Bizere monostor).

A mozaikszemek formája a másik szembetűnő különbség: az antik tesserák alakja jobban közelít a kockához, illetve négyzetes hasábhoz, míg a középkoriak jellemzően hosszúkás formájúak, ék alakúak.

A fugázó habarcs a balácai római padlóknál a beágyazó habarcs anyagától egyértelműen megkülönböztethető,  összetételben és színben is eltérő. A vizsgált középkori töredékek viszont arról tanúskodnak, hogy az alkalmazott beágyazó habarcs tölti ki fugákat is. Az elemzett történeti korok murális mozaikjai esetében külön fugázást nem alkalmaztak. A beágyazó habarcs, mely freskóban felfestett színmezőket, vagy vonalas előkészítő vázlatot is hordoz, fogadja a mozaikszemeket.
INDIREKT RAKÁS
Nyersanyagok
MOZAIK ALAPANYAGOK agyag „szögek”, kavicsok, ólomsínek természetes kövek, színes öntött üvegek, arany-, ezüst mozaiküveg, opaleszcens üvegek, terracotta, mázas kerámia, kagylóhéjak, csigaházak, gyöngyház, mettlachi (a 19. század második felétől) stb.
KÖTŐANYAGOK
TÖLTŐANYAGOK
ADALÉKANYAGOK A fehérje típusú adalékok, a poliszacharidok, és a zsírok, olajok a történeti mészhabarcsok tulajdonságainak módosítóiként vannak jelen. A protein típusú adalékok említése a Kr. előtti 1. századra tehető, de állati enyvet, arab gumit, vért és tojás sárgáját használtak a krétaiak, tojásfehérjét, keratint, kazeint az egyiptomiak. Idősebb Plinius szerint a rómaiak állati és növényi eredetű adalékokkal állították elő a rendkívül ellenálló habarcsaikat. A középkorban  számos szerves eredetű adalékról van említés, az előbbieken túl sört, cukrot, gyümölcsök levét, rizst, glutént, de vizeletet és bitument is használtak habarcsaik tulajdonságainak, feldolgozhatóságának javítása, a kötési idő meghosszabbítása, vagy épp gyorsítása okán. A fehérje típusú adalékok hatásának tartják a mész részecskék jobb diszperziós tulajdonságát,  a kisebb vízigényt a habarcskészítéskor, a könnyebb bedolgozhatóságot, valamint a habarcs szilárdulása során a térfogat csökkenésre, zsugorodásra való hajlamának minimalizálását.
A száradó olajok kimutatásakor valóban gondolhatunk arra is, hogy ahogy a terrazzo padlókat némely esetekben olajozták, növelni kívánva ezzel a mechanikai ellenálló képességet és a tartósságot. Ebből kiindulva gondolható, hogy a mozaik felületére is kerülhet esetleg ilyen bevonat. Ha így lenne azonban, akkor nemcsak a habarcsok, de az egyes kő, vagy terrakotta tesserákból is ki lehetne ezt mutatni.
Mozaiküvegek
SMALTI
PIASTRA
LINGUA
ARANYMOZAIK
EGYIPTOMI KÉK
Építészeti formák
PERISTYILIUM
ATRIUM
TABLINUM
TRICLINIUM
THERMA
CALDARIUM
TEPIDARIUM
REREDOS
INTRADOS
KUPOLA
TAMBUR
CSEGELY
APSZIS

[1] Marcus Vitruvius Pollio (Kr. e. 80/70 körül – Kr. e. 15 után) római építész, hadmérnök, szakíró. A "De architectura " 1522-es kiadása ábrákkal (2017. 12. 02.)
[2] Caius Plinius Secundus Maior (Kr. u. 23/24 – Kr. u. 79.) római író, polihisztor.
[6] Giorgio Vasari (1511-1574) itáliai építész, festő, művészeti író.
[8] Andrea Palladio (1508-1580) észak-itáliai építész.
[10] az olasz nyelvhasználatban ’cocciopesto’
[11] A szerző kutatása nyomán vékony-csiszolatok vizsgálatával megállapította, hogy a felület felől alkalmazott festés anyaga is jelen lehet az ágyazó habarcson, bejuthat az egyes tesserák alá, mivel a vizsgált esetekben a nagyobb szemcsés fuga anyagát is megfigyelte a tesserák alatt.
[12] Az itáliai Francolise-villa tablinumának küszöbét díszítő inzertált hatszögű virágmotívumok remekül példázzák a jelenséget.

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése