"Porfírok"

A porfír elnevezés a görög ’lila’ πορφυρή/porfyrí szóból származik, és elsősorban a lilás, vöröses magmás kőzetet jelöli. Az Itáliában fellelhető bíborporfír kőzetek közös eredete az egyiptomi keleti sivatag, Djebel Dokhan antik bányái. Mangán tartalmú epidot (piemontit) és finomszemcsés, pikkelyes hematit adja a bíbor színhatást. A porfírkő felfedezőjének egy a kőbányából származó felirat G. C. Leugas-t nevezi meg, Tiberius uralkodása alatt, 18. július 23-án. 

A zöld porfírt (Porfido Verde Antico di Laconia, Lapis Lacedaemonius, Lapis Taygetus, Lapis Spartaneus, Lapis Croceus) hétköznapi néven Szerpentinként is említik, mely elnevezés a kígyó bőréhez hasonló mintázatából ered. Olasz források „Serpentino” néven mutatják be. Ez a körülmény zavart okozhat a magyar szóhasználatban a szerpentinit és az antik zöld porfír/serpentino/szerpentin helyes használatában.  Ez utóbbi két történeti lelőhelye ismert Görögországban. Egyik  bánya a Taigetosz-hegyen, másik a Peloponészosz félszigeten, Spárta mellett, Krokeai/Croceae település határában működött[1]. E proveniencia okán „spártai bazaltnak” is hívják.[2] Ez utóbbi lelőhelyet Pausanias 2. századi[3] görög utazó és geográfus  is említi.[4]

Megjelenése sötétzöld alapon világosan pettyezett; az apró kerek pettyeken túl nagyobb szögletes, és x-formájú foltok  tarkítják a felületét; ezek plagioklászok, melyek epidottá, és/vagy albittá alakulhatnak. Vulkanikus eredetű, nagy keménységű (<Mohs 6)[5], jól megmunkálható, faragható, fényezhető.

Keménységére jó példa lehet a velencei Szent Márk székesegyház padlójának részlete, ahol a vágott bíborporfír és zöld porfír/szerpentin együtt szerepel fehér, az előbbieknél lényegesen kisebb keménységű márványok közt. A történeti padlóburkolatok ilyen részleteinek kopása eltérő.

 
További példák még egyes antik figurális opus sectile fali panelek, melyekben háttérként használják a dekoratív mintázatú zöld porfírt[7]. Ezek a munkák a közel-keleti eredetű technika itáliai példái, melyeket színezett üveg pasztákkal is imitáltak néha.[8] Ma úgy tartják, hogy a színes üvegpaszták olcsóbbak, könnyebben elérhetőek voltak az antik időkben.[9] Előállításuk bravúros; hűen mintázzák a valódi nemes kőanyagokat. 

Míg a középkorban kedvelt bestiárium részletet ábrázoló mozaikpadló állatalakjainak testét világos színű, apróbb tesserák alkotják, díszítésként nagyobb zöld porfír berakásokat is alkalmaztak.[10] Az ostiai antik mozaikpadlók esetében van azonban példa a drága kőanyag feltört, tesseraként való alkalmazására is. 

 

---

[1] Broodbank,2014, p. 105.

[2] Wilson, 2013,  p. 449.

[3] i. sz. 110- 180. körül

[4] http://www.isprambiente.gov.it/en/museum-en/publications/marbles/cap-4.2.2 Ancient Decorative Stones: 'Federico Pescetto and Pio De Santis Collections'. Istituto Superiore per la Protezione e la Ricerca Ambientale (Institute for Environmental Protection and Research). (2016.12.12.)

[5] "Lapis Lacedaemonius". Corpus der minoischen und mykenischen Siegel (CMS) – Glossary.  (2016.12.12.)

[7] Fali panel Junius Bassus bazilikájából, Kr. u. 4. század első fele. Palazzo Massimo alle Terme, Museo Nazionale Romano Róma

[8] Fali panel Lucius Verus császár (Kr. u. 161-169.) villájából. Palazzo Massimo alle Terme, Museo Nazionale Romano, Róma

[9] A kiállítótérben elhelyezett műtárgyakról szóló tájékoztató leírás alapján. Palazzo Massimo alle Terme, Museo Nazionale Romano, Róma

[10] Museo Civico Reggio Emilia, 12. század. http://www.musei.re.it/collezioni/collezioni-del-palazzo-dei-musei/atrio-dei-mosaici/i-mosaici-medievali/(2017.01.05)