ANTIK (RÓMAI) MOZAIK VAKOLATOK

A mozaikok készítéstechnikája a különböző történeti korokban, helyszíneken, az építkezések rendeltetését, tulajdon-viszonyait, költségeit is figyelembe véve számos eltérést mutat a vizsgálatok alapján. A padlómozaikok és a falakat, boltozatokat díszítő mozaikok készítése, anyaghasználata, forma-, és rétegrendje is különböző. 

A vékonycsiszolatok készítése, elemzése tovább pontosíthatja a korra, helyre jellemző sajátosságokat a mozaikművészetben. 

A látható színekről

A polarizációs mikroszkóp polárszűrőinek állása szerint alapvetően két állásban vizsgálhatjuk a csiszolatot: 1 nicolos (1N), és keresztezett analizátor-polarizátor állásban (+N). Az előbbi esetben a minta valódi színeit látjuk, utóbbi esetben az interferenciaszíneket. Az interferenciaszínek függnek az ásványok típusától, de a csiszolat vastagságától is. 30μm vastagságot tekintjük az ideálisnak, ettől függetlenül lehetnek eltérések, különösen, ha a minták anyagai eltérően kopnak, ilyenkor célszerű előbb abbahagyni a csiszolást.

Antik mozaikok

A Balaton-felvidéken lévő római kori villák egykori tulajdonosairól legtöbb esetben nem áll rendelkezésünkre pontos adat, de főleg italicus földbirtokosok lehettek. Az 1. században idetelepült aquileiai kereskedők (Opponii, Caesernii, Canii) jelenléte is részben alátámasztja ezt az elképzelést.[1]

 

Az előkészítő vakolatok anyagvizsgálata is szerves része a mozaikokkal kapcsolatos kutatásoknak. A vizsgálatok alapján a balácai tablinum alapozásához a meszes kötőanyagba egyrészt különböző szemcseméretű dolomitot és téglatörmeléket használtak töltőanyagként. A fehér színű beágyazó habarcs (supranucleus) a röntgen-diffrakciós mérés[2] alapján tiszta égetett mészből kötött kalcitnak bizonyult. 

A supranucleus és a nucleus felső rétegének találkozása látható a vékonycsiszolat polarizációs mikroszkópos felvételein. A nucleus-ban lévő téglatöredékekben agyagcsomók, csillámok, sok kvarc és terra rossa jellegű kőzetdarabkák látszanak. A meszes beágyazó az alsó megvilágítás okán barnás árnyalatú, keresztezett állásban azonban kékes-szürkés. Fontos megjegyezni, hogy nem UV gerjesztés hatására látszik ilyennek.

Metszetszínezés segítségével a nucleus felső rétegéből származó vakolatmintán is megállapítható a karbonátos komponensek mibenléte; a kalcitot erőteljesen megfesti a jelzőszer (Alizarin vörös S/ Alizarin-szulfonát), a dolomitot viszont csak egészen halványan. A módszer lényegében a karbonátok sósavban különböző mértékben történő oldódásán alapul.[3] A kalcit kötőanyag híg (5-10%-os) sósavban, a dolomit, vagy dolomitos kötőanyag tömény sósavban oldható fel. A töltőanyagként jelen lévő dolomit törmelék enyhe pezsgéssel reagál.

A nucleus felső rétegében a változatos szemcseméretű dolomit szemcsék mellett nagy mennyiségben találhatunk élénk vörös színű téglatöredékeket is, melyek jellegzetességei szintén készítéstechnikai adatokat rejtenek. A Balaton-felvidék egyéb agyagai mellett akár a Baláca környékén, a Balaton partján fellelhető vörös agyag is alkalmas nyersanyag lehetett a téglagyártáshoz. Számos téglaégető kemencét tártak fel többek közt Csopakon, Alsóörsön, Gyulafirátóton, Balatonfüreden.[4]  

A nucleus két, egymáshoz jól kötő rétegből áll. Az alsó mészdúsabb réteg fehér színű. Keverési aránya a vizsgálatok alapján 1:1.[5] Látszólagos porozitása ~24,4%, sűrűsége: ~1,5 g/cm³.[6] A nucleus felső rétege rózsaszín árnyalatú; a színt a hozzáadott téglatörmelék és téglapor adja; ez utóbbit hidraulitként alkalmazták a római mesterek. A keverési arány 1:2. Látszólagos porozitása 20,9%, sűrűsége: 1,65 g/cm³. 

A vakolatban szabad szemmel is jól látható mészcsomók találhatók, hasonlóképp, mint az aquincumi Helytartói Palota 8. számú terméből származó küszöbmozaik nucleus rétegében. 

Jelenlétük utal a habarcs előállításának módjára, a klasszikus száraz oltás egyik változatára, melynek során a nyersanyagokat (égetett meszet és a töltőanyagot váltakozva) szárazon kiterítik a felületen és vízzel nedvesítik. Ilyenkor legtöbbször nem zajlik le a teljes oltódás.

Az alapanyagban apró csomók, oltatlan mész koncentrátumok maradnak, melyek habarcskészítéskor megoltódnak, de szemcsézettségük megmarad. Az említett mészcsomók kalcitból álló halmazokként jelennek meg, ún. tartalékok a vakolatban, melyek nedvesség hatására aktiválódnak. Kötőanyag nyerhető belőlük, ami vándorol a teljes vakolat mátrixban és képes „összestoppolni” a rendszerben keletkezett mikro-repedéseket, tovább növelve ezáltal a vakolat szilárdságát. A klasszikus módszer szerint készített habarcsokhoz felhasznált vízmennyiség bizonyos hányada oltja ezeket a részeket, így kémiailag kötöttebb, sűrűbb, kötőanyagban gazdagabb vakolat jön létre, ami ettől függetlenül mégsem repedezik.[7]  Nagy nyomószilárdságú vakolatot tudtak így előállítani, amire a padlóalapozásoknál feltétlen szükség volt.

Az alsó durvább előkészítő rétegben (rudus) a kövek mellett kerámia töredékek is jelen vannak. 

---

[1] http://www2.rgzm.de/Transformation/Magyarorszag/Chapter_IV_Emergence_of_villae_HU.htm (2012.12. 07.)

[2]A mérést Sajó István (PTE-SZKK) végezte. In: KÜRTÖSI, B. M: Eredeti és másolat kérdése egy balácai római padlómozaik kapcsán. DLA mestermunka. 2016, p. 50.

[3] A karbonátos komponensek savas oldását főként a törmelékes üledékes kőzetek esetében a mikrominerológia is alkalmazza (dezaggregálás, a nehézásványok meghatározására ).

[4] K. PALÁGYI, S.: Római kori téglaégető kemencék Veszprém megyében, In: VMMK 19-20, 1993-94. pp. 215-228.

[5] A minták savoldatlan maradékai alapján. Megközelítő érték. In: KÜRTÖSI, B. M: Eredeti és másolat kérdése egy balácai római padlómozaik kapcsán. DLA mestermunka. 2016, p. 24.

[6] A minták azonos körülmények között, 23 órát töltöttek víz alatt. In: KÜRTÖSI, B. M: Eredeti és másolat kérdése egy balácai római padlómozaik kapcsán. DLA mestermunka. 2016, p. 24.

[7] KÜRTÖSI, B.: Aquincumi mozaikpadló töredék restaurálása és vizsgálatai, In: Műtárgyvédelem 35, 2010, pp. 117-118.